Popzene, mint kommerciális muzsika

2012.03.26. 19:36 | kodolanyi | Szólj hozzá!

Címkék: cikk ferenc hollósi

A popzene alapvetően szórakoztatásra szánt, kommerciális muzsika, amely az aktuális hullámot lovagolja meg. Nagy költségvetésű produkciókról van szó, amelyek megalkotói fél szemüket folyamatosan az aktuális irányzatokon tartják, megpróbálva nem elhibázni azokat. A popipar gyorsan hullatja csillagait, és könnyen felejt. Mégis, a popzene évtizedei alatt olyan figurák is feltűntek, akik vastag betűkkel írták be magukat a zene nagykönyvébe, sokszor valóban maradandót és egyénit alkotva.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A popzene kialakulása nem annyira előadók érdeme, mintsem inkább a technológiáé. 1949-es megjelenésével a 7 colos kislemez hozta az első áttörést, ugyanis ez a média, a bakelit kedvező tulajdonságainak köszönhetően olcsón gyártható és könnyen, biztonságosan terjeszthető volt, a rögzíthető zene hossza ugyanakkor meglehetősen korlátozott. Sokan ennek tulajdonítják, hogy a rádióbarát sláger mind a mai napig 3-5 perces. A nyugati társadalmakra oly jellemző fogyasztási láz kiterjedt a zenére is, és erre a keresletre rövidesen egy önálló ipar, a slágergyártás alapozta meg nélkülözést nem ismerő megélhetését.

 

A popzene korszakonként változó, hol követi, hol diktálja a trendet. Felépítésében egyszerű sémát követ, általában vers és refrén, nagyon rövid vagy teljesen hiányzó instrumentális betéttel. Közérthető, letisztult harmóniák, könnyen táncolható 4/4-es, ritkábban 6/8-os ritmusképlet, ütemhangsúlyos dobok, fülbemászó, dúdolható refrén. Könnyen megjegyezhető, a mély gondolatokat általában mellőző szöveg. Hangszerelésébe minden belefér, a klasszikus dob-basszus-gitár trió mellett vagy helyett szintetizátor, sampler, fúvósszekció, nagyzenekar, mikor mi az aktuális irányzat, csak szóljon valami az énekhang mögött.

A pop aranykora az 1980-as évekre tehető. Ebben az időszakban születtek meg a popzene azon remekei, amik sikereihez azóta is csak felnőni igyekeznek az újabb és újabb csillagok, valamint ekkor kezdtek megjelenni a „csinált” sztárok, a producerek által kitalált bandák is (Bros, Milli, Vanilli, New Kids On The Block), akiknek gyors fellángolása és még gyorsabb eltűnése nagyszerűen példázza a slágerek időszakosságát. A korszakot leginkább meghatározó két név Madonna és Michael Jackson, kiknek munkássága meghatározta magát a popzenét.

A toplistákat felváltva uralták a lány- (Spice Girls, En Vogue, Destiny’s Child) és fiúbandák (Boys II Men, Backstreet Boys, Boyzone, All-4-One, ’N Sync) tánczenéi, R&B-s nótái vagy érzelmes balladái. A korszak legnagyobb hatást kifejtő együttesének, a Spice Girls-nek a zenéjén fiatal lányok milliói cseperedtek fel, a jelenség, amit előidéztek, azóta is példátlan. A két hosszabb maradásra is berendezett pophercegnő, Madonna és Kylie Minouge ekkor kezdett kísérletezőbb vizekre evezni, és kezdett ezáltal egyre nagyobb befolyással lenni a trendekre. 

 

 

 

 

 

 

 

A diktáló öregek (Kylie, Madonna), a feltörekvők (Britney Spears, Christina Aguilera, Justin Timberlake), az emo (Tokio Hotel), a pop-punk (My Chemical Romance), valamint az R&B (Beyonce, Gwen Stefani, Rihanna) jellemzik leginkább a ma is tartó korszakot. A tapasztalt dívák mellé újabb túlélőként Robbie Williams csatlakozott, biztos kézzel szervírozva újabbnál újabb slágereket.

Egyslágeres csodáknak azokat az előadókat nevezi a szakzsargon, akiknek pályafutásuk alatt egyetlen olyan dalt sikerült összehozniuk, amely meghódította a toplistákat. Csak egy-két példa a végeláthatatlan listából: The Archies: Sugar, Sugar (1969), Nena: 99 Luftballons (1984), Las Ketchup: Asereje (2002). Vannak szerzők, akik bármihez nyúlnak is, az arannyá változik a kezük alatt, s ezért a kiadók nagyon szívesen fordulnak hozzájuk biztos slágereket várva. A zseniális producerek olyan sztárok karrierjét indították el, mint Rick Astley, a Bananarama, Samantha Fox, La Toya Jackson, Kylie Minouge, vagy a Yell. Napjainkban Timbaland termeli futószalagon az olyan sztárokat, mint Nelly Furtado, Justin Timberlake, vagy a Pussycat  Dolls.

A pop királynőjének tartott művésznő, Madonna az 1970-es évek végén kezdett zenei pályafutásába, melynek első gyümölcsei  az 1980-as évek elején  kezdtek beérni. Népszerűsége azóta töretlen. Olyan slágerek köthetők nevéhez, mint az Everybody  , a La Isla Bonita, a Material Girl, a True Blue,  Frozen, vagy a Beautiful Stranger. Lemezein produceri és dalszerzői poszton olyan nevek fordultak meg, mint az öreg jazz-zenész Reggie Lucas, a slágergyáros Patrick Leona  rd, Björk, William Orbit vagy Mirwais Ahmadzi. A mai napig a „legsikeresebb női előadó” Guiness rekord birtokosa, a Billboard magazin listáján minden idők bronzérmese.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A disco-legenda  Jackson 5 legfiatalabb tagjából lett legsikeresebb Jackson, majd az 1980-as évek uralkodó popikonja. Második szólólemeze (Thriller, 1982) minden idők legkelendőbb albumává vált. A Thriller 104 milliós eladással huszonhétszeres platinalemez lett, és ezt az értékesítési rekordot azóta sem közelítette meg más. Michael Jackson munkássága során olyan nevekkel dolgozott együtt, mint Quincy Jones vagy Lionel Richie, akikkel közösen alkották meg a We Are the World című nagysikerű slágert.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A popzene napjainkban eléggé elfuserált, és egyáltalán nem a hangszerekre illetve a jó hangra épül. Manapság nem fontos ismerni a kottát, hiszen már akkor is népszerűvé válhat valaki, ha jól néz ki és megfelelően el tudja adni magát. Gondolkodjunk csak hazai viszonylatban: Varga Viktor, Tóth Gabi, Király Viktor, Brasch Bence vagy Hien.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kodolanyi.blog.hu/api/trackback/id/tr504341882

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása