Riportomban a mezőgazdaság kevésbé ismert oldalát mutatom be. Azt, hogy hogyan lesz
Ilyenből
Ilyen
És, hogy milyen fáradságos és nehéz világ ez. Megláthatjuk, milyen az élet az ő szemszögükből.
Miért is fontos?
A mezőgazdaság 1000 éves történelmünk alatt fontos része volt országunknak, sőt mind a mai napig meghatározó gazdasági ágazata. Az évtizedek alatt a mezőgazdaság jelentős változásokon ment keresztül. Történelmi események és politikai döntések sora nehezítette a mezőgazdaság sorsát.
A legutóbbi 2008-2009-es válság, illetve a külföldi áruk határtalan beáramlása sújtja a hazai termelőket. A válság nemcsak a kis kertes kertészkedőkre, zöldség és gyümölcstermelőkre volt hatással, hanem a nagyüzemekre is.
Tovább fokozza a dolgokat, a még mások szerint jelentéktelennek tűnő környezetszennyezés, a globális felmelegedés, amivel majd, a természeti katasztrófák száma is nő; és tudjuk, a természet a fő úr a mezőgazdaságban . Azok a kis emberek, akik gazdálkodnak, vagy egy apró vállalkozásuk van tönkre is mehetnek egy rosszabb év után.
Egy közeli TSZ
Az emberek nagy része városban él, így nem tudnak földet művelni, a másik részük vagy a saját kisebb-nagyobb földjükbe termelnek vagy termelőszövetkezetbe dolgoznak. A környéken ilyen a BÉKE TSZ, ami csaknem 250 főt foglalkoztat és ahol megközelítőleg 6000 hektár földterületet művelnek.
Megközelítőleg a 6000 hektár
Régen több tsz-ből állt össze a BÉKE, jelenlegi formáját 1970-ben vette fel. A falumból sokan járnak oda dolgozni, idősek és fiatalok egyaránt. Az egyik dolgozó János 1988 óta dolgozik ott, tőle kérdeztem a munkájáról és a 24 év alatt történt változásokról.
Mi a foglalkozása és hol tanulta ki a szakmáját?
A hajdúböszörményi Széchenyi István Mezőgazdasági, akkor még Szakmunkásképző Iskolában végeztem, növénytermesztő gépészként.
Milyen munkákat kell elvégezni az év alatt?
-Az első munkák már tavasszal elkezdődnek, miután tartósan fagypont felé megy a hőmérséklet. Ilyenkor előkészítik a talajt, vagyis felkapálják a földet, műtrágyázzák, majd jön a vetés és hengerelés, hogy a magok mélyen a földbe kerüljenek, és ne fújja el a szél. Mindez addig megy , amíg el nem érünk a következő feladatokhoz, szinte egymásba folynak a tennivalók (kép)
-Tavasz végén, kora nyáron, a növényvédelem, növényápolás a legfontosabb ilyenkor kell kapálni kaszálni, permetezni. Mire észbe kapnak már kezd miden megérni.
-Nyáron a betakarítás, az aratás .
-Majd nyár végén, ősszel jön a bálázás, szántás,tarlóhántás. Itt is folytatódnak még a betakarítási folyamatok a később érő típusoknál,
-Télen a gépek karbantartása, és felkészülés jövőre az munkákra.
Milyen változások történtek a dolgozók létszámában, mi volt ennek az oka?
Régen körülbelül 400-an dolgoztak, ma sokkal kevesebb emberrel oldják meg a feladatokat, ez a támogatások miatt volt. Mivel csak akkor jelentkezhetett a tsz különféle pályázatokra, ha 250 alá csökkentik a létszámot.
Ezek után milyen előrelépések történtek, mennyiben volt hatással a válság?
Voltak és vannak jelentős fejlesztések. A válság nem ment a minőség romlására, inkább a munkaerő bánta. Új, modernebb, hatásosabb gépeket kaptunk, amivel könnyebb, egyszerűbb elvégezni a munkákat. Az állattenyésztő telepeken fejlesztések történtek, nagy beruházások. És felhúztak egy biogáz üzemet is, illetve a szarvasmarha telepen fejlesztették a fejőrendszert. Ez azért volt fontos, mert a tejnek most jó piaca van,így fejlődni kell, ha tartani akarjuk a szintet.
Biogáz üzem
Hogyan alakult a növénytermesztés az évek alatt?
Sokféle változás volt, eltűnt a cukorrépa a piacról, nálunk ez majdnem fő termény volt. Arra kaptunk támogatást, ha nem termeltünk, majd amikor teljesen kivonult a répa a piacról, akkor az egy nagy érvágás volt számunkra. Volt régen paradicsom, de nem érte meg termelni, így már az sincs. Volt szárazbab is, ami ma szintúgy nincs, illetve szója. Borsó is ritkán van, idén is csak néhány hektár lesz.
Mik azok amiket most termesztenek,kik a vevők illetve köztük vannak-e külföldiek?
Manapság, az olajos növények mennek, mint a repce, napraforgó. Van még búza, kukorica, árpa. Ezek egy része az állatoknak megy, tápnak, illetve nagy felvásárlók veszik, nagy malmok, vállalatok. És a KITE, ahol megelőlegezik a vetőmagot és alkatrészeket, majd ha terményt betakarították, azt fizetségként kapják meg. Külföldre nagyon ritkán megy, és oda is esetleg csak Romániába, de nem jellemző.
A munkaidő mennyire kötött ebben a szakmában? Milyen tényezők befolyásolják a feladatok elvégzését, a termény minőségét?
Minderre, annyit tudok mondani, hogy időjárás függő. Minden a természettől függ, télen kint nincsenek feladatok ilyenkor a műhelybe vagyunk illetve nyáron, ha esik, és akkor is ha elromlott egy gép. Nyáron, amikor több a munka éjszaka is menni kell, hogy minden időben el legyen végezve Télen akad, hogy még nappal sincs teendő. A minőség is az időtől függ. Néha egy-egy jégeső megtépázza a búzát, vagy a sok esőtől nem lehet learatni azt, vagy épp ellenkezőleg, a kevés eső miatt gyenge a minősége.
Az ő feladataik sokat számítanak, és nem könnyű feladatok ezek. Sajnos egyre kevesebb az utánpótlás, hiába a közeli mezőgazdasági iskola, nem sokan maradnak ebben a szakmában. Egy nagyobb válság vagy szigorítás még több ember elbocsátásához vezethet, de kik fogják művelni a földet, ha ők már nem lesznek?
Őstermelő család
Szerencsére egyre többet térnek át az önellátó gazdálkodásra, de ezek a családok csak a saját igényeikre elegendőt termelnek. Viszont vannak olyanok, akik eladásra is tudnak. Nem olyan nagy mennyiségben, mint egy nagyobb szövetkezet, de jelentősebb mennyiségben, mint egy kis kert.
Ilyenek az őstermelők. A wikipedia meghatározása szerint őstermelő: „ aki a saját gazdaságában a meghatározott termékek előállítására irányuló tevékenységet folytat”
Ellátogattam egy ilyen őstermelő családhoz, a Szabó családhoz. A szülők elmondása szerint, ők , már gyerekkoruk óta ezzel foglalkoznak, hiszen már az ő szüleik is ebből éltek, sőt a nagypapák még ma is termelnek, amiből még eladásra is jut néha . Ez nem egy átlagos család, a nappal kelnek és fekszenek, mindenkinek fontos és meghatározó szerepe van. Mindennapi életükbe tekinthettem be, elkísértem őket a munkába, a piacra. Ez által egy másik szemszögből láttam ezt a világot, így még pontosabb kép alakult ki arról, hogy hogyan is kerül a boltok polcaira, amit leveszünk.
A család sokfélét termeszt, és nagyobb mennyiségben; ezekből a terményekből a helyi böszörményi, a közeli újvárosi és a távolabbi nyíregyházi nagybanira is visznek. A nyíregyházi nagybaniról, sok érdekes dolgot meséltek, így kedvet kaptam, hogy elkísértem őket egyszer.
A nagybanin
A korai kelés új értelmet nyert a szótáramban még le se feküdtem már kelni kellet, ez pontosan éjfélkor volt. A pótkocsira felpakoljuk az előző nap frissen szedett zöldségeket: répát, petrezselymet, karalábét és az időszerű gyümölcsöket: meggy, szilva, alma, körte, barack, eper. Még sötét van és az utak is üresek, csípős a reggel, még nyáron is, ezért viszünk meleg felsőket. No meg tarisznyát, hiszen soká lesz még reggel. Lassan odaérünk 1 óra fele, de ahogy látom voltak, akik még korábban keltek, vagy közelebb voltak mivel a bejárat előtt hosszú kocsisor áll. A kapukat majd 4:30-kor nyitják ki addig még van időnk, ezért megpróbálunk aludni. Pár óra kevésbé sikeres alvás után, jön a derbi futam. Legtöbben kocsikkal, utánfutókkal, kisteherautókkal, furgonokkal veszik célba a bejáratot, mindenki a lehető leghamarabb akar bejutni, sőt vannak olyan szemtelenek is akik úgy furakodna, hogy akár a kocsi is bánhatná, de mivel nekünk nem ér annyit egy hely, engedünk. Kifizettük a 700 Ft-ot mivel utánfutóval vagyunk, majd leparkolunk egy jó kis helyre. Ekkor még csak az árusok mehetnek be és kereskedők, a vevők csak 7 kor érkeznek.
A nagybanira sokféle ember jár, az egy teljesen más világ. Ez egy óriási nemzetközi piac, nemcsak magyarokkal. A külföldiek általában a vevők, amiből már lehet következtetni, hogy a megtermelt árunkkal nem valószínű, hogy találkozunk a hazai boltok polcain. Viszik Ukrajnába, Romániába, Szlovákiába a zöldségeket, gyümölcsöket. Gyorsan kirakodjuk, az portékát, olyan szép kis mutatósan, majd jön a pásztázás. Az árusok körbemennek, és ha látnak olyan árut, mint amilyeneket ők is hoztak megkérdezik, mennyibe kerül, így nagyjából megnézik, hogy mennyiért árulhatják ők is. A vevők közt nem csak kereskedők vannak, hanem egyszerűbb emberek is. Bár a termelők nem nagyon szeretnek kistételben adni, de a piac vége fele hamarabb belemennek. Az árusok is néha megveszik, ami maguknak kell otthonra főleg olyat amit ők nem termelnek otthol. Ugyanakkor sokan jönnek lakodalomra bevásárolni, oda azért kell a nagyobb mennyiség és így olcsón, jó minőséghez juthatnak. Sajnos vannak olyan emberek, akik arcátlanul le akarják alkudni az amúgy is alacsony árakat, erre a kedves olvasó felkapja a fejét, hogy „de hát a piacon alkudni kell” igen az, az alapszabály hogy „alkudni, alkudni, alkudni” de azt is tudni kell, hogy az árusok nem fognak olyan olcsón adni semmit sem, ami nem érné meg nekik. Amikor már szinte ingyen kérte valaki, elgondolkoztam azon, hogy lehet, azt gondolja ez a vásárló, hogy mindössze annyit kell tenni, hogy belenyomjuk a magot a földbe pár hónap múlva kinő, kivesszük és kész mehet a piacra. De mi már megtudtuk mennyi munkával, idővel és pénzzel jár egyetlen zöldség megtermelése is.
Lassan kezd hűvösebb lenni, mivel még most jön fel a nap, majd 8 óra fele meg olyan meleg lesz, hogy a top-rövidnadrág kombináció télikabátnak felel meg, elmenni ugyebár meg nem tudunk, mert ha jön, valaki őt ki kell szolgálni. Egyszóval meleg van, süt a nap a szemünkbe, így meg kezdünk nagyon elálmosodni. 11 tájban, már egyre kevesebben vannak, ezért úgy döntünk, mehetünk hazafele, és dél körülire haza is érünk.
Délután folytatódik az újabb menet, kimegyünk, a földre felásunk néhány láda répát, petrezselymet, karalábét. Majd megmossuk mindet, hogy ne legyen sáros. Ötösével csomókba kötjük őket, majd ezeket nagyobb ötösökbe, ezután a ládákba kerülnek és kész. Megint délután, megyünk aludni, hogy reggel megint kelni tudjunk.
Mindez a rengeteg munka még hatványozódik, mivel nem egy kiskertről van szó, hanem összesen 15 000 m2 földterületről .
Megéri?
Az, hogy mennyi fizikai és szellemi erőt kíván ez a sok feladat, csak az tudja igazán, aki benne él. Én hiába vettem részt néha egy-egy munkába az nem olyan, mint egész évben ezt csinálni. Én ki tudtam magam pihenni másnap, ha nagyon elfáradtam; de ők, legfőképpen a szülők nem pihenhetnek. Istvánnak, a családfőnek, ráadásul munkája is van, és sokszor hazajön az éjszakai műszakból, le sem fekszik aludni, már megy is ki a földre.
És, hogy megéri – e termelni? Az a sok belefektetett munka és pénz megfelel-e egy átlagos magyar fizetésének, vagy csak fizetés kiegészítésnek jó?
A válasz: valószínűleg megéri, mivel nem csinálnák, ha nem lenne haszna. Azt a sokféle gyümölcsöt és zöldséget a mit termelnek, nem kell így már megvenniük a boltba, és azt is tudják, hogy honnan jött, mivel kezelték.
Sokan keresik a házi termékeket, mivel megbízhatóbbak, és sokszor olcsóbbak illetve finomabbak, mint a bolti. Ami pénz befolyik belőle, abból meg tudnak élni, a következő évkezdést tudják finanszírozni és félre is tudnak rakni, főleg ha jó volt az év. Hátránya viszont a sok munka,és belefektetett pénz, és az állandó létharc és bizonytalanság. Hiszen ki vannak szolgáltatva az természet viszontagságainak, minden kárba mehet egy rossz idény után is. Egy őstermelő család, akik az év 80%-ában termeléssel foglalkoznak, minden forint számít, és minden változás jelentős.
Nehézségekkel tele
Amint látjuk nem kis feladat akár egyetlen paradicsom termesztése is, sok munka és pénz mire magból termény lesz és itt még nem állt meg a folyamat. Sokféle tényező akadályozza a hazai termelőket. A piacon hallani, hogy az idegen árura panaszkodnak. A piacon sokaknak szemet szúrt, sőt tüntetnek is mindig, a külföldi árukkal szemben. Szerintük a külföldi árusok ellehetetlenítik a magyar piacot. Mivel a kereskedők külföldről jönnek például: Lengyelországból, Törökországból,és itthon pedig eladják sokkal olcsóbban az árucikkeiket , annyiért, amennyiért a hazai termelőknek jobban megérné kidobni azt a kukába..
A másik probléma az illegális kereskedőkről szól. A kis gazdák kiviszik, a megtermelt javaikat, majd jön a nepper és megveszi. Eddig szép is a történet, amíg rá nem jövünk ki is az a nepper. Ő az aki, egyik esetben, nem tárolja, az árut, nem a boltjába kell neki, hanem ő csak ilyen közvetítő. Megvesz nagyobb mennyiségben sokféle terményt, majd más kereskedőknek eladja felár ellenében. De akad, hogy látja, mondjuk kevés fokhagyma a piacon, megveszi mindet, majd beáll a sorba, mint ha ő is termelő lenne, és mivel már ő az egyedüli, úgymond monopolhelyzetbe kerül, sokkal magasabb áron el tudja adni kereskedőknek. Még ha párszáz forint haszna van mázsánként, akkor is sok esetben, milliókat kaszál egy-egy ilyen továbbításnál, pedig nem ő dolgozott meg érte, nem ő kapálta, nem ő izzadt mellette reggeltől estig. Ezzel a gazdák azért nem is nagyon tudnak mit tenni, mert örülnek, ha túltesznek az árun, nem kérdezik, kinek megy vagy hova, megkapják érte a pénzt és kész. Sok embertől hallottam azt a mondatot, hogy „egy kis pénzért bárki megtesz bármit… bárki”.
Vannak még a piacon a kereskedők, őket már említettem, ők azok, aki a saját boltjukba viszik a terményt, ilyenek a zöldségesek, kis boltok tulajdonosai.
És vannak a felvásárlók, akik a nagyáruházakba szállítanak, ők szerződést kötnek nagy fóliasátras termelőkkel, akik nagyobb mennyiségben állítják elő a szükséges zöldséget, gyümölcsöt.
A fóliasátrak
(Tekintse meg albumunkat)
De tény, hogy a nagyáruházak inkább külföldről, vagy külföldről is hoznak cikkeket, így azért lehetséges, hogy sokkal olcsóbban tudják árulni az élelmiszert, mint a hazai termelők.
Mindezek után, a döntés már az ön kezében van. Aki tudatos vásárló, és aki megteheti, felmérheti a viszonyokat. Megveheti a vegyszerrel kezelt külföldi zöldséget, vagy választhatja a szomszéd friss répáját.
